Egy munkahely nem csak attól jó, hogy olyat csinálunk, amit szeretünk, hanem az is fontos, hogy a kollégákkal jó legyen a viszonyunk. Mi a Vízműveknél olyanok vagyunk, mint egy kis család, szóval nem panaszkodom. Sok időt töltünk egymással a szabadidőnkben is, vannak olyan kollégák, akikkel már baráti a viszonyom. A múltkor például egy péntek délután korán végeztünk és elmentünk sörözni. Jó meleg volt, ezért nagyon jól esett legurítani néhány korsóval és elbeszélgetni. Főleg azért, mert a kedvenc kollégám, a Józsi egy jó ideig szabadságon volt és régen tudtunk beszélgetni. Eddig nagyon csendes és visszahúzódó ember volt, csak ritkán nyílt meg, és főleg csak akkor, mikor ketten voltunk. Ha voltak ott többen is, mindig inkább csak hallgatott. Többek között az is csak most derült ki, hogy miért volt szabadságon. Elmesélte, hogy régóta voltak problémái a fogával. Mondjuk mi is láttuk, hogy nem éppen tökéletes a helyzet, de azt sosem mondta, hogy fájdalmai is vannak. pedig most kiderült, hogy így volt. Most mondta csak el, hogy néha se enni, se beszélni nem tudott, és éjszaka az alvás is nehezen ment sokszor, akkora fájdalmai voltak. Mivel több, mint 20 éve a cégnél van és még csak egyszer volt szabadságon, akkor is a nagybátyja temetésén, a főnök azonnal komolyan vette, mikor szólt, hogy szeretne szabadságra menni. Nem értettem, hogy miért kell ezért szabadságot kivenni, pláne ilyen hosszút. Gondoltam, a kezelésre, délutánra is be lehet jelentkezni, vagy ha az embernek annyira fáj, akkor kivesz egy-két napot, de ő sokkal tovább volt távol. Már az is megfordult a fejemben, hogy vissza se jön.
Persze szerencsére ez nem így lett és kiderült a nagy rejtély is, hogy mi történt. Elmesélte Józsi, hogy van egy magán fogászat Budapesten, és ő ragaszkodott hozzá, hogy ott csinálják a fogát. Persze, közelebb is találhatott volna, de aki nem jár orvoshoz szinte soha, az jól megválogatja, hogy kihez megy, amikor mégis muszáj. Ajánlásra talált rá az általa csak „csoda dokinak” nevezett orvosra és mivel ráadásul a nővére Budapesten lakik a családjával, így adott volt a helyzet. Az egész család felkerekedett, kutyástól, macskástól, gyerekestől elmentek a feleségével Budapestre, és ott töltötték azt az időt mindannyian, míg a Józsinak készen lett a foga.
Kikérdeztem rendesen, hogy mit tud az a magán fogászat Budapesten, amit nem tud egyetlen Pécsi se. Megmutatta a weboldalukat és rögtön értettem. Egy modern klinikáról beszélünk, ahol az orvosok nagyon kedvesek, a felszerelés korszerű, az árak normálisak és a hozzáállás sem a szokásos. Már a weboldalon láttam, hogy itt az ember minden kérdésére korrekt választ kap. Ez mostanában, az egészségügy szomorú helyzetében nem egy megszokott dolog, de itt mégis ez tapasztalható és ez nagyon üdítően hat az emberre. Elmondta a barátom, hogy az egy dolog, hogy megcsinálták a fogát, de rengeteg tanácsot is kapott, amivel az így elért állapotot fent is tudja tartani. Ráadásul a családi nyaralás is megvolt, amiért az asszony és a gyerekek is olyan régóta nyavalyogtak. Józsinak minden kétnaponta kellett mennie kezelésre, de a többi időben el tudtak menni erre-arra várost nézni. Utoljára 10 éve karácsonykor voltak fent és akkor sem sokat láttak a városból, mert leginkább vásároltak, meg a családdal ünnepeltek, így volt mit bepótolni ezzel az alkalommal.
Persze nem volt teljesen felhőtlen a dolog, hiszen időbe telt, mire a jó fej doki kezelésének hatására múlni kezdtek a fájdalmai, és amikor meg már minden rendbe volt, megkezdődtek a fogpótlások, amik szintén kisebb-nagyobb fájdalommal jártak, de a Józsi kemény ember és kapott fájdalomcsillapítókat is, amivel könnyebb volt átvészelnie ezt az időszakot.
Egyébként azóta teljesen ki van cserélődve. Most is, ezt a történetet annyira vidáman mesélte, és olyan szabadon vigyorog a vicceken, hogy el vagyok képedve. Ennyit számít, hogy az embernek rendben vannak a fogai. És itt említsük meg a sört újra, hiszen én is minden kortynál a kínok kínját élem át, hiszen a sör hidegen jó, viszont arra meg marha érzékeny a fogam. Azt hittem, ez a korral jár, és ez már így marad. Ha másért nem is, a sörért el tudom viselni. De most ezen a magánfogászaton, Budapesten az is kiderült, hogy ha megfelelően pucolnám a fogaimat, valószínűleg nem lennének ilyen problémáim. Erősen gondolkodóba estem ezen. Én azt hittem, hogy az, hogy napi kétszer, reggel és este megmosom a fogamat, több mint elég ahhoz, hogy ne fájjon, de mint kiderült ez nem így van. Mert ennek is megvan a technikája. Hiába, engem se szakemberek tanítottak fogat mosni anno. Még fogkefénk se nagyon volt gyerekkorunkban, most meg már annyi félefajta van a polcokon a boltban, hogy az ember némelyikről azt se tudja mire való. Ezekről az elektromos ketyerékről meg már nem is beszélve. Bár biztosan hasznos, de én azt se tudnám, melyik végét dugjam a számba, szerintem.
Na, lényeg a lényeg, a Józsi példáján felbuzdulva úgy döntöttem én is elmegyek erre a klinikára és megnézetem magam majd egyszer. És az sem kizárt, hogy én is elviszem a családot magammal, had lássanak egy kicsit a fővárosból, hiszen úgy sem jártunk még arra fele, legalábbis így együtt még biztosan nem. Csak spórolok még egy kicsit, mert mikor meghallottam, mennyibe volt Józsinak ez a kis „nyaralás”, azonnal a szívemhez kaptam. Hiába, drága világot élünk. De azt gondolom, az a változás és az az eredmény, amit elért ez a „csodadoki” az én barátomnál, minden pénzt megért, nem csak neki, de nekünk is, akik szeretjük őt és örülünk, hogy velünk ellentétben ő már érzékeny fogak nélkül sörözik péntek délután.