Régebben voltam Pécsett, és nagyon tetszett. Szerintem ez egy olyan város, amit egyszer mindenkinek meg kellene látogatnia, aki az országban él. Nagyon szép és kulturált, a külföldiek is kedvelik ezt a várost. Emlékszem, régebben még osztálykirándulást is szerveztek ide a tanárok, amikor még általános iskolás voltam. Aztán tinédzserkoromban is ellátogattam ide a barátaimmal, mert elmentünk kirándulni, és Pécs is pont útba esett, akkor voltunk még a vízműnél is.
Itt ismerkedtem meg a párommal, akivel azóta is együtt vagyunk. Minden szuperül alakult, már össze is költöztünk és együtt lakunk két éve. Rengeteg dolgot átéltünk már közösen, és most jön egy nagy lépés az életünkben, ugyanis megkérte a kezem, úgyhogy közeledik az esküvő! A menyasszonynak ruha, cipő és minden egyéb kellék megtalálása nem egy napos munka, úgyhogy tudtam, hogy időben el kell kezdenem keresgélni. Bár nekem fogalmam nem volt róla, hogy milyen ruhát is szeretnék pontosan, de gondoltam, hogy idővel majd csak kialakul a fejemben egy kép róla, és akkor már könnyebb lesz megtalálni.
Nem akarok amúgy az esküvőből túl nagydolgot csinálni, nem is szeretne egyikünk sem meghívni több száz embert, valami kisebb dologra gondoltuk. De tudjuk, hogy nem két nap megszervezni egy esküvőt, még akkor sem, ha nem egy hatalmas nagy lagziról van szó. A ruhámat viszonylag hamar megtaláltam, nagyon örültem is neki, mert legalább ezzel nem kell már foglalkoznom. Kicsit aggódtam is az elején, hogy mennyi idő alatt fogok majd ruhát találni, mert tudom, hogy válogatós vagyok, de még magamat is megleptem, hogy ilyen hamar megtaláltam a ruhámat.
Persze emellett más is van, amit el kell még intéznünk, úgyhogy még jó sok minden vár ránk, de szerencsére azért van időnk és semmivel sem kell kapkodni. Nem szeretem, ha valamit azonnal és rögtön kell megcsinálni, ráadásul kapkodva, mert idő szűkében vagyok. Szeretném, ha az esküvőmön minden rendben lenne, és nem kellene még aznap is azon aggódnom, hogy valami nem oké. Voltam már olyan esküvőn, ahol a pár rövid időt adott magának a szervezésre, utána pedig kapkodtak és még az utolsó utáni pillanatra sem lettek kész néhány dologgal. Na, én ilyet egyáltalán nem szeretnék. Ettől teljesen rossz kedvem lenne még a nagy napon is. Úgy meg aztán az egésznek semmi értelme nincsen.
A ruhapróbára csak anyukámat és a legjobb barátnőmet vittem, és nekik nagyon tetszett a menyasszonyi ruhám, remélem másoknak is ugyanennyire fog majd tetszeni, főleg a páromnak. Már gondolkoztunk előtte azon is, hogy varratni kellene ruhát, ha nem találok, de végül is pont időben találtam meg ezt a ruhát, mert ha az se lett volna jó, akkor nem keresgéltem volna tovább, hanem anyukám barátnője, aki varrónő, megcsinálta volna a ruhámat. Mondjuk, lehet, hogy árban ugyanott jöttem volna ki, vagy lehet, hogy kicsit többe is, de akkor a lelkem nyugodtabb lett volna, hogy nem kell ruhapróbákra rohangálnom. De így már ez a probléma is megoldódott, a ruhám megvan, én pedig boldog vagyok.
Aztán most ezután egy kicsi pihenő van, rápihenünk az esküvő többi részleteire. Nem kell sietnünk, mert van időnk, úgyhogy mindent szép alaposan el tudunk majd intézni. Gondolkoztunk azon is, hogy majd hova menjünk nászútra, párom pedig erre teljesen komoly arccal közölte, hogy majd leugrunk Pécsre, úgyis ott ismerkedtünk meg. Én teljesen elképedtem, de gyorsan leesett a tantusz, hogy csak viccel, úgyhogy nem vettem őt komolyan. Bár a nászút még messze van, de azért próbálunk olyan helyeket becélozni, amik a büdzsébe is beleférnek majd. Én mindenképp szép tengerpartra szeretnék menni, ahol semmi más dolgunk nincs, csak napozni, szürcsölni a koktélokat és pihenni. Milyen jól is hangzik! Már alig várom, legalább két hétig semmi mást nem szeretnék csinálni, csak pihenni és délig aludni!