Józsi bácsi mindig is meghatározó ember volt a munkahelyemen. Ő olyan, mintha a gyár egy darabja lenne, ha valaki nem tud valamit, akkor ő biztosan tudta rá a választ.
A hosszú idő gyümölcse
Január végén nyugdíjba vonul a mi mindentudó Józsi bácsink. Nem is tudom, hogy mi lesz velünk nélküle. Én nem dolgozom itt régóta, de azt tudom, hogy nincsenek itt sokan a kezdetek óta. Rajta kívül két kézi munkás már talán nincs is. Az irodán, vagy a belső helyiségekben azt hiszem igen, de belőle csak egy van. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz, ha ő nem fog már itt dolgozni.
Bár mókás gondolat ugrott be a fejembe ezzel kapcsolatban. Valami tönkremegy, és nem tudjuk, hogy hogyan kell, vagy mit kell, vagy merre…akkor mintha egy telefonon segítséget kérnénk, elhívjuk őt. Hét nem mókás?
Az ajándék
Valami ajándékot szerettünk volna venni, amiről azért néha eszébe jutunk, és remélem, hogy szép emlék leszünk.
Mivel mindenki tudja, hogy az öreg folyton szerel, és nem is egy veterán motorja van neki, így azon gondolkodtunk, hogy valamit ezzel kapcsolatban kellene. Hisz ez a második szenvedélye, Magdi néni mellett persze.
Nézegettük a bukósisak akciókat, de az olyan kötött lett volna, és nem biztos, hogy ugyan az tetszik egy 60 évesnek, mint mondjuk egy 30 évesnek. Így ezt a lehetőséget kizártuk. Pénzt nem akartunk, hiszen az olyan lett volna, mintha csak összedobjuk, de nem törődünk vele, és ez nem igaz.
Végül vettünk egy üveg finom hazai pálinkát, annak tudtuk, hogy örülni fog. Persze egy két humoros apróságot kapott még. A fiúk hoztak neki egy pecabotot, mert azt mondta, hogy neki soha nem volt ideje horgászni, így minek vett volna magának. Na majd most lesz rá lehetősége. A csajok sütiket hoztak, és egy két apróságot még. Összességében azt gondolom, hogy jól sikerült. A tény, hogy pótolhatatlan lesz, az biztos.