Egyik reggel még a szokásosnál is kétségbeesettebb arccal indultam a vízművekhez dolgozni. Tegnap este ugyanis nagyobbik fiam bejelentette, hogy a születésnapjára motoros jogsit szeretne. Nekem alapvető félelmem a motoroktól nagyon rég, egy gyerekkori rossz élmény múlni nem akaró vonzata.
Tudtam azonban, hogy Pali bácsi régi nagy motoros a vízműnél, a pécsi motoros találkozóknak hosszú évek óta az egyik főszervezője, így tőle kértem tanácsot: mégis mit csinálják.
Mert addig oké, hogy a saját rossz emlékeimet próbálom figyelmen kívül hagyni és reálisan nézni a dolgot, de ezen túl hova, hogyan tovább?
Pali bácsi persze rögtön mesélni a saját első emlékeiről: amikor még jogosítványa nem is volt, csak a bátyja megtanította a sajátján vezetni, és volt olyan botor, hogy kölcsön is adta az akkor 13 éves Palinak – aki persze első alkalommal elcsúszott vele, és bár nem törte ripityára, azért szépen kidekorálta az oldalát. A bátyja nyilván nem dicsérte meg.
Nagy nehezen rátért az én témámra az öreg. „https://motorjogositvany.com/kategoria/am-50-kobcenti mondta, itt mindent megtalálsz a legkisebb kategóriájú motorjogosítványról, az úgynevezett AM jogsiról.”
Kérdezte, hogy hány éves lesz a fiam, mikor mondtam, hogy 14, jót nevetett, hogy ezek szerint a fiam már előre tájékozódott, ennek a kategóriának ugyanis ez az alsó korhatára. Ezzel az öreg keresztbe húzta az álmaimat, hogy talán még fiatal a fiam a motorozáshoz, nem csak szerintem, hanem a törvény szerint is.
Pali bácsi igyekezett megnyugtatni: nem kell úgy felfújni a dolgot. Ez csupán egy max 50 köbcentis járgány, egyáltalán nem nagy, könnyen kezelhető és a maximális sebessége 45 km/h. Ez valóban jól hangzott, de muszáj volt közbe szólnom: ha nem veszélyes, ő anno miért esett vele akkorát?
Az öreg szúrós pillantást vetett rám a sapkája alól, könyékig feltűrte az ingujját és az alkarján mutatott egy halvány sebhelyet: „még élek, nem? Ne féltsd túl azt a gyereket, megfontoltabb és érettebb, mint én voltam ennyi idősen!”
Ebben kénytelen voltam igazat adni Pali bácsinak: Peti valóban nyugodt, megbízható gyerek volt, persze azt még nem lehetett garantálni, hogy ez a kamaszkor végéig így marad, de már ezért is hálásak voltunk, hogy nem ő az a gyerek, akinek a viselkedése miatt kéthetente rendkívüli szülői értekezletet kell összehívni.
Pali bácsi tovább mesélt aztán az 50 köbcentis motorjogsiról. Szerinte hasznos, ha a gyerek ezzel a típussal találkozik először, mert később magabiztosabb lesz a nagyobb köbcentis járgányokon is. Mikor látta, hogy kissé elfehéredem, vállon veregett, és rám szólt, hogy jó, ha már most szoktatom magam a gondolathoz, hogy nem fog megállni ennél a típusnál a gyerek: amint betölti a következő kategóriához szükséges életkort, le akarja tenni majd azt a jogsit is. A nagyszámok törvénye alapján valószínűleg tényleg ez lesz a sorsa, így valóban ideje elkezdenem barátkozni a gondolattal.
Az öreg rengeteg hasznos infót darált le nekem munkaközben, aminek csak a fele ragadt meg. Így indulás megkértem, mondja el még egyszer, hol tudok tájékozódni, ő pedig mosolyogva lediktálta a címet: https://motorjogositvany.com/kategoria/am-50-kobcenti.
Otthon átböngésztem a honlapot, és valóban úgy volt minden, ahogy az öreg mondta. Mivel a forgalmi vizsgához szükséges a betöltött 14. életév, ezért Peti már akár a születésnapja előtt elkezdheti az elméleti tanfolyamot. Az is ott volt, hogy a végsebesség 45 km/h ezeknél a járgányoknál, ami tényleg nem mondható túl soknak, és ez megnyugtató. Ennél megnyugtatóbb már csak az volt, hogy a következő kategória korhatára 16 év, így két évig még biztosan ezzel a békés kis kétkerekűvel fog közlekedni a fiam.