Apukám a Vízműveknél dolgozik, már vagy 30 éve. Az ország minden szegletéből ismer már embereket a munkája miatt, sokkal baráti kapcsolatot is ápol, így folyton utazik. Most éppen magán- és munkaügyben utazott két hétre egy pécsi kollégájához. Távolléte idejére otthagyta nekem a házat, megkért, hogy tartsam rendben. Így én egy ködös szombat délután beköltöztem két hétre. Apa már előző nap elutazott. Nagyon szeretem a házát, pici, de otthonos. Egyszemélyes lakás, a nyugalom maga. Alig vártam, hogy bekuckózzak egy meleg teával a kanapéra. Csipkebogyót akartam inni, hiszen annak van itt a szezonja. Azonban nem alakult minden a tervek szerint. Ugyanis a víz még fel sem forrt, a gáztűzhely lángja pedig kialudt. Rögtön felhívtam apát, mivel még sosem volt dolgom üres gázpalackkal, nem tudtam pontosan, mi a teendő. Apu hallhatólag már jól érezte magát, meccsen lehettek, vagy valami nagy közösségi eseményen. Azt mondta hoznak egy teli gázpalackot, és gyorsan elmagyarázta, hova van fölírva a szám, amit ilyenkor hívni kell. Azt is mondta, hogy van egy gázcsere telep a környéken, az ő számuk van neki fölírva, majd hétfőn tudok elkezdeni intézkedni.
Nem tudtam, hogy fogok átvészelni egy egész hétvégét a tűzhely nélkül. Mindenesetre felmentem a padlásra, hogy addig is valami mentő megoldás után nézzek. Találtam egy régi elektromos vízforralót, ami még működött, így a teát mégis meg tudtam inni. A hétvége további részében rendelt kajákon éltem és chipsen. Nem volt valami felemelő, bár az üröm az örömben, hogy tényleg csak a pihenésre koncentráltam, mivel még főzni sem tudtam.
Azért vasárnap már nem bírtam magammal, és elmentem a telep felé, de nem lettem sokkal okosabb. Hétfőn aztán telefonáltam az apukám által adott számra. Nagyon kedvesek voltak, de sajnos nem sikerült olyan időpontot egyeztetni a közeli jövőben, ami mindkettőnknek jó lett volna. Nekem pedig már hiányzott az a palack, mert pogácsát akartam sütni. Először azt gondoltam, majd önállóan megoldom: elviszem az üres gázpalackot tölteni, és visszaviszem a telit. De aztán rájöttem, hogy nem tudom lekötni a tűzhelyről. Fölhívtam hát apát, hogy mit csináljak. Azt mondta, a szembe szomszédja, Lenke néni szinte mindig otthon van és nagyon segítőkész, kérjem meg, hogy menjen át hozzá, és vezényelje le a gázpalack cserét. Végül ez lett a jó megoldás, Lenke néni ráért, sőt, még örült is, hogy segíthet valamiben. Így visszahívtam a gázpalack töltést végző céget, hogy mégis megfelel a másnapi időpont.
Kedden reggel elmentem dolgozni, előtte pedig átvittem Lenke néninek a kulcsokat, és még egyszer emlékeztettem, hogy délután kettőkor jönnek, a pénz pedig a konyhaasztalon van pontosan kiszámolva.
Csak este hat körül keveredtem vissza. Lenke néni boldog volt, hogy segíthetett, elújságolta, milyen kedves volt a fiatalember, aki kijött. Azt mondta, neki eddig a menye hordta a palackot, de lehet, hogy ő is inkább ezt a Pétert fogja hívni legközelebb. Igyekeztem rövidre fogni a beszélgetést, mert meg akartam sütni végre azt a pogácsát. De Lenke néniből csak úgy folyt a szó, nem lehetett megállítani. Így inkább áthívtam magamhoz, mert sütni-főzni beszélgetés közben is lehet. És milyen jól tettem!
Lenke néni, mikor megtudta, hogy pogácsát sütök (amiből egyébként neki is akartam vinni egy tállal, hálából a segítségéért), előkereste az ő régi, jól bevált receptjét, és együtt álltunk neki. Közben beszélgettünk tovább, mesélt a családjáról, főként az unokáiról.
Estére kész lett a pogácsa. Én sem vagyok ügyetlen a konyhában, apukám is szereti az ételeket, amiket készítek, de Lenke néni receptje felért egy csodával. Együtt meg is vacsoráztunk, aztán újdonsült barátnőm nyugovóra tért.
Másnap azért vittem Lenke néninek egy sütit, mézes krémest, mert előző este kiderült, hogy az a kedvence. Nagyon örült neki, ittam nála egy kávét, amíg megeszegette, és aztán megadtam neki a gázpalackos cég telefonszámát, hogy ha szüksége van rá, rögtön tudja őket hívni.
Mikor apu a következő hét végén visszajött Pécsről, Lenke néni már őt is öreg barátjaként üdvözölte, pedig előtte nem nagyon beszélgettek. Én pedig főztem egy jó kis vacsorát hármunknak, hogy Lenke néni addig se fogyassza otthon a gázt.