Fagyos februári reggelen derült ki, melyik gép mire való a telepen

Csőtörésről szól a legrosszabb telefon, és februárban az mindig hajnali ötkor jön. Az ügyeletes felhív, mond egy utcanevet, és annyit tesz hozzá, hogy folyik. Ilyenkor az ember nem gondolkodik, hanem felöltözik, és tizenöt perc múlva már a kocsiban ül. Mire kiérünk, addigra a víz általában megtalálta a legrosszabb utat: bemegy a járda alá, felfagy a kapubejárónál, és reggel hétre már a fél utca át akar menni rajta.

Aki nem dolgozott hálózaton, az azt hiszi, a csőtörés egy szakadt cső. Pedig a szakadt cső a legkisebb rész. A munka java a feltárás. Meg kell találni a pontos helyet, fel kell bontani a burkolatot, ki kell emelni a földet, és mindezt úgy, hogy a szomszéd vezetékekben ne tegyünk kárt. Ehhez a bontáshoz kellenek a gépek, és nálunk azok a darabok viszik a legtöbb terhet, amikkel a betont és az aszfaltot vágjuk.

Azon a februári reggelen az egyik gépünk nem indult el a hidegben. Kézzel kezdtük a bontást, ami körülbelül úgy néz ki, ahogy elképzeled: sok idő, kevés eredmény, és tíz óra körül jött rá mindenki, hogy ebből a napból nem lesz semmi jó. A helyszínen még nem, de aznap este a konyhaasztalnál elkezdtem utánanézni a gépeknek.

A sógorom, aki évek óta fát vág a hegyoldalban, két perc alatt megmondta, hol keressem.

Ő ajánlotta a peterlancfuresz.hu oldalát, mert szerinte ott a legátláthatóbb a modellek szerinti bontás. Rá is néztem még aznap, és pontosan azt kaptam, amire szükségem volt. A husqvarna láncfűrész tipusok végig vannak sorolva, és ami nekem a legfontosabb volt, a daraboló gépek is szerepelnek a listában, a K750-től a K960-on át a K1260-ig.

Ez volt az a pont, ahol leesett, mennyire keveset tudtam addig. Éveken át úgy beszéltünk a telepen a gépekről, hogy a nagy meg a kicsi, és senki nem használt típusszámot. Amikor viszont alkatrészről van szó, a típusszám az egyetlen dolog, ami számít. Egy jó katalógus ebben az, ami a hálózati térkép nálunk: nem izgalmas olvasmány, de nélküle találgatás az egész.

A hálózaton egyébként pontosan ugyanezt tanuljuk meg az első évben. Egy szakasz nem attól lesz kezelhető, hogy tudjuk, hol folyik, hanem attól, hogy tudjuk, milyen anyagból van, mikor fektették, és hol vannak rajta a szerelvények. Ha ez nincs meg, akkor minden hiba egyedi eset lesz, és minden javítás kétszer annyi ideig tart. A gépeinkkel is így voltunk. A telepen mindenki tudta, melyik a jó és melyik a rosszabb, de azt senki nem tudta megmondani, melyik alkatrész való bele.

A husqvarna láncfűrész tipusok listáján végigmenve az is látszott, hogy a gyártó mennyire eltérő feladatokra tervezi a gépeit. Más a kisebb, kerti használatra szánt darab, más a napi terhelést bíró, professzionális kivitel, és megint más a betonhoz és aszfalthoz készült daraboló. Nálunk a telepen ez a három kategória keveredett össze, mert amit egyszer megvettünk, azt utána mindenre használtuk. Ez nem takarékosság, hanem az ellenkezője.

A telepvezetőnek is megmutattam a listát, és ő szúrta ki azt, ami nekem elkerülte a figyelmemet: szerelőknek és szervizeknek külön kedvezményt írnak ki. Nálunk éppen ez a helyzet, mert a gépeket nem hobbiból használjuk, hanem hetente, sokszor rossz időben, koszos anyagban. Ha valaki egy beszerzési helynél ezzel kezdi, az általában tudja, kikkel beszél.

A másik dolog, ami tetszett, az volt, hogy a jelzések és a modellek egymás mellett szerepelnek, tehát nem kell külön keresgélni, melyik számhoz mi tartozik. Ez a telepen dolgozó embernek sokat számít, mert nálunk a hibakeresés fele abból áll, hogy megnevezzük, miről is beszélünk.

Márciusra rendbe tettük, ami elromlott, és a következő két bontás már úgy ment, ahogy kell. A husqvarna láncfűrész tipusok listáját azóta kinyomtatva tartom a kocsiban, mert egy hajnali riasztásnál nincs idő böngészni. A víz nem vár, ezt nálunk mindenki tudja, és a peterlancfuresz.hu ügyében most először éreztem azt, hogy a beszerzés sem várat magára feleslegesen.